Győrfi Gábor

Élõképek

Telepek I.
számítógépes fotogram, 2000
50 x 70 cm

Telepek II.
Kompozíció: fa, zsinór, nylon, led, elektronika; 2000
120 x 60 x 40 cm

"Ismert jelenség, hogy egyes biológiai modellek steril körülmények között működésképtelenek. Ilyenkor bevett megoldás, hogy a rendszerbe a kutatók véletlen elemeket, "egy kis zajt" kevernek. Vajon mi lehet ez a rejtélyes zaj? Mi okozhatja, hogy a véletlen hibák életet tudnak lehelni ezekbe a modellekbe? Munkám - ami egy hosszabb sorozat első darabja - ezt a problémakört járja körül.

Kísérleti példánynak klasszikus modellt választottam. A Neumann-féle sejtautomaták populációs modellek és igazából nem is nevezhetőek biológiai modellnek, sokkal inkább valamiféle "modell modellnek"; amolyan populációs játékok. A néhány ügyesen megválasztott szabály eredményeként viszonylag sok generáción keresztül maradnak mozgásban, de bizonyos idő elteltével szinte minden esetben megmerevednek, fejlődésük megáll. A munkámba beépített sejtautomatát a látogató közelsége ébresztheti fel csipkerózsika álmából, a néző jelenléte okozza azt a zajt, ami a rendszert mozgásba lendíti.

Az általam használt sejtautomata szabályait John Conway dolgozta ki. és "élet játék"-nak nevezte el. Szabályai a következők: az élettér egy négyzetháló. Minden cellában egy sejt élhet. Minden sejtet nyolc szomszédos cella vesz körül. Ha egy generációban egy sejtnek kettő vagy három élő szomszédja van, akkor a sejt élni fog a következő ge-nerációban is, minden más esetben a sejt kihal. Ha egy üres cellának pontosan három élő sejt van a szomszédjában, akkor ott új sejt születik."